—
Kerestem én, perszehogy. Életem cérnavékony fonalát, ami az ìrás fele vitt. Egyedül nem ment, hanem anyàm, amikor az óvodàba kìsêrt, meglàtott valamit. Ősz volt, rozsdàsodott az erdő. Az aszfaltozott Szélmalom utcán átfolyàs, a sodrásban falevelek. Mi ez, anyu? Nevenincs folyó, hajókkal a hàtán. Hovà hajóznak? Nevenincs tengerbe. Elnéztem a tenger felé, az utca végébe, ês akkor megtalàlt, abban az àtfolyásban.
