Rólam

radnothy-szabolcs

Az egyetem közeledtével három irányon gondolkoztam: pszichológia, pedagógia, építészet. 2000 karácsonyán, a Vörösmarty téri vásáron egy szakállas úr lépett oda hozzám, aki, miután megtudta, mik a terveim, építészmérnökként mutatkozott be és egy, a lányáról készült igazolványfotót elővéve mesélt nekem a szakmáról. 2009-ben elvégeztem tehát a BME építészmérnöki karát, de a Pozsonyi Piknik rendezvényén egy grafológus hölgy azt mondta, írjak, mert van hozzá érzékem. Ehelyett inkább belefogtam dédnagyapám házának felújításába, hogy ott a világ minden tájáról megpihenhessenek a vendégek, és miközben bontott tégla után vadásztam a faluban, mocorogni kezdett bennem a pszichológia és a pedagógia. Ez irányú szenvedélyemet egy saját blog írásával gondoltam csillapítani, ami által felfedeztem magamban az írás örömét, és a közel egy évnyi blogolás során egymástól teljesen függetlenül különböző alakok, mondatok, cselekmények és helyszínek jelentek meg a fejemben, amihez úgy éreztem, kell vennem egy jegyzetfüzetet. A jegyzetfüzet megvétele döntő pillanat volt. Neki köszönhetem első könyvem, A hullámlovas történetét.

Az író ír, a festő fest, a kőműves falat emel. Ami közös bennük, hogy mindegyik saját világot épít, csupán választott eszközük más. Ami az én világomról elmondható, az jóval több annál, mint ami szabad szemmel látható, és éppen fordítottja annak az áramlatnak, amiről azt hisszük, a boldogság folyója. Ha egy írónak létezik még egy célja saját örömén kívül, az talán ez lehet: segíteni másoknak felépíteni saját világukat. Ennek tudatában született meg az első könyvem, és ennek hatására formálódik a második.

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés